Hogyan lett egy '56-os forradalmárból Kádár ügynöke, aki még a saját feleségéről is jelentett? Tragikus és fordulatokkal teli történet a forradalom utáni megtorlás korából.
Borítókép: Dohány utca eleje, szemben a Zsinagóga, az előtérben lángoló páncéltörő ágyú. Forrás: Fortepan 40056
1957 augusztusában a rendőrség javaslatot tett egy volt forradalmár letartóztatására: mint a határozat fogalmaz, Spielmann Tibor az év elején kivégzett Dudás József felkelőparancsnok küldönce volt, aki részt vett magyar katonák átállításában a forradalom oldalára. Spielmann rövidesen előállították Balatonföldváron, a volt forradalmár pedig részletes vallomást tett az előzetesben.
Spielmann vallomása szerint 1932-ben született, négy elemit végzett játékkészítő kisiparos volt.
Zsidó származású fiatalként túlélte a budapesti gettót,
apja megszökött a munkaszolgálatból, majd partizánnak állt, és Németországban esett el a szovjet hadsereg oldalán.
Később betegeskedő anyja tartotta el a családot, aki üzletvezető volt a Teleki téren, Spielmann itt segített be. 1949-ben alijázni, vagyis Izraelbe vándorolni akart, de elkapták a határon és figyelmeztetésben részesítették. 1952-ben rövid ideig katona is volt.
1956. október 23-án ott volt a Bem-szobornál és a Rádiónál is.
Később a Szabad Nép székházához került, ahol meglátta az első fegyveres forradalmárokat, és úgy érezte, „tennem kell valamit a magyar szabadságért”. Beszédbe elegyedett Dudás Józseffel, akitől először azt a feladatot kapta, hogy forradalmi röplapokat terjesszen – ezt teljesítette is –, majd katonákhoz küldte, hogy állítsa őket a forradalom oldalára – ezt már nem tudta végrehajtani, mert nem jutott gépkocsihoz. Vallomása szerint később a Vig utcai rendőrkapitányságra mentek fegyverekért, ahonnan géppisztolyokat és puskákat hozott el. Vallomását többé-kevésbé Dudás korábbi vallomása is alátámasztja, bár ő a jelek szerint kevéssé volt elégedett Spielmannal.
Az előzetesben így jellemezte akkori hangulatát: „Határozottan állítom, hogy én nem azzal a szándékkal kapcsolódtam be az ellenforradalomba, hogy a néphatalom ellen fogjak fegyvert, és nem akartam más társadalmi rendszert. Csak
a múlt 11 év hibái ellen léptem fel.
Sokat hallottam az ÁVH kegyetlenkedéseiről, elleneztem a szovjet csapatok Magyarországon való tartózkodását, mert ebben is az ország gazdasági gyengülését láttam.”
Persze mi mást mondott volna – elvégre büntetőügyében édesanyját is beidézték. Végül aztán a hónap végén a nyomozást minden átmenet nélkül megszüntette a rendőrség, arra jutva, hogy Spielmann fegyveres harcokban nem vett részt, hovatovább „fiatal ember (volt) aki belesodródott az eseményekbe, nem látta tisztán az ellenforradalom igazi célját”.
Spielmann neve legközelebb egy 1962-es, cionisták ügyeiben született összefoglalóban szerepel, e mellé tollal valaki azt írta, hogy „Sándor”. Mindez ugyan még nem sokat jelentene, ám egy következő irat szerint
1962 decemberében a titkosrendőrök „Sándor” fedőnevű társadalmi kapcsolattal „akciót” hajtottak végre.
„Az akció célja volt »Sándor« fn. társadalmi kapcsolat tevékenységének tisztázása a régi cionista ifjúság területén, valamint az, hogy jelenleg milyen kapcsolatokkal rendelkezik az izraelita hitközség területén elhelyezkedő ellenséges személyek között.”
A jelentés szerint Sándor „őszinte” volt a titkosrendőrökkel – az ilyesmit nagyon szerették. Fiatalon a Drór Hábonim cionista csoport tagja volt, s ismeretségébe tartozott Végházi István rabbi, Járy Péter jogász, vagy éppen Rosenberg Péter rabbiszemináriumi hallgató – őket a szöveg egyszerűen cionistaként kezelte. Mint a szöveg megállapította,
Sándor „örömmel áll a rendelkezésünkre és hazafias kötelességének érzi, hogy bennünket munkánkban újra támogasson.”
Ezt követően az anyagban megtalálható „Sas Péter” ügynök életrajza. A szöveg kísérteties átfedéseket mutat Spielmann és „Sándor” történetével. E szerint „Sas Péter” apja 1945-ben Németországban partizánként esett el, ő maga a Drór Hábonim cionista csoport tagja volt egy időben. Egy ideig súlyosan beteg anyja tartotta el, akinek 1957-’60 között volt iparengedélye egy játékbazárra, ám ezt nemrég elvették tőle. 1956-ban a Szabad Nép székházában Dudás József segítője volt. „Kapcsolatba kerültem a politikai rendőrséggel, ami 1957 szeptemberében kezdődött és 1960 végéig tartott.”
Egy évig nem keresték, majd nemrég újra felvették vele a kapcsolatot. „Részemről végtelenül jól esik az, hogy a belügyi szervek bíznak bennem” – írta „Sas Péter”, akivel a BM III/III-2-a. alosztály foglalkozott, vagyis a belső elhárítás „felsőfokú intézmények” vonalán dolgoztatták, dacára annak, hogy
jelentései jelentős részben a zsidó hitközség ügyeivel foglalkoztak.
A fenti történet segít perspektívába helyezni Spielmann ügyének szerencsés lezárulását 1957 augusztusában: elengedése után alig pár nappal már a titkosszolgálat társadalmi kapcsolatként kezelte „Sándor” néven. Később nyilván új feladatához kapta az új fedőnevet. Az elhárítást elsősorban cionista kapcsolatai érdekelték. Utasításra felvette a kapcsolatot az izraeli követséggel is, ám főleg egy Járy Péter nevű jogász megfigyelésére használták fel.
Járy – aki valószínűleg azonos a Horthy-kori radikális cionista sajtóban cikkeket író Járy Péterrel – 1921-es születésű jogász, akkoriban a Budapesti Izraelita Községkerület elöljárója volt.
Mint „Sas Péter” jelentette, nem volt a szocializmus híve, ám ezt jól titkolta,
mert részt vett a Hazafias Népfront munkájában. Mint egyszer bevallotta „Sas Péternek”, ha megtehette volna, biztosan alijázott volna. Járy kedvelte „Sas Pétert”, még azt is elmondta neki egyszer, hogy csak azért akart bíró lenni, hogy segítse a zsidóság ügyét: a kérdésre, hogy „van(-e) annak értelme, hogy az ember itt e célért szívvel-lélekkel dolgozzon?”, azt felelte, hogy „jó ezért a maradék zsidóságért tenni valamit, én is arra igyekszem, hogy bíróvá válhassak, és külső társadalmi pozícióval erősíthessem majd személyi tekintélyemet.” Ez a jelentés nem csak „Sas Péter” munkadossziéjába, hanem Járy megfigyelési anyagába is bekerült.
1963 augusztusában Járy 1,5 órán át fogadta lakásán „Sas Pétert”.
Itt a jogász arról beszélt az ügynökkel, hogy szeretné elhívni holokauszt-megemlékezésekre. Szeretné, hogy „Sas Péter” többet szerepeljen a hitközségi életben, így talán visszakapná régi pozícióját. (Spielmann 1959-ig szintúgy a Budapesti Községkerület elöljárója volt, majd Járy javasolta, hogy mondjon le, „nehogy hivatalosan formában lemondásra kényszerítsenek az 1956-os események (miatt)”.
A tartótisztek óvatosságra intették a naiv barát javaslatával szemben: ezt most fogadja el, de egyébként ne kezdeményezzen semmit. „Sas Péter” azonban még ennél is sikeresebb volt, ugyanis eredményesen férkőzött be egy Salgó Sándor volt kisiparos által vezetett ellenzéki csoportba a hitközségen belül, mely a regnáló, rendszerbarát vezetést akarta megbuktatni. Részt vett a „Salgó-csoport” gyűlésein,
ahol egy alkalommal vezető szerepet ajánlottak neki
– ezt már utasításra elhárította. „Sas Pétert” még ennél alantasabb feladatokra is megkérhették, ugyanis egy helyütt jelentésében arról számolt be, miről beszélgetett Spielmann Tiborné műanyagjáték-készítő kisiparos egy korrupt rendőrrel.
Végül a karrierjét egyengetni akaró „barátról” való besúgás és a tulajdon feleségéről való jelentés dacára
a tartótiszt elégedetlennek bizonyult „Sas Péterrel”.
„Az ügynök alacsony általános műveltsége miatt a legjobb akarata ellenére sem tudott megfelelő felderítő munkát végezni, mivel a (cionista) csoport tagjai általában magasabb műveltséggel rendelkeznek. Így jelentései általában tájékoztató és ténymegállapító jellegűek voltak.” Viszonya ugyan jó volt tartótisztjével, igyekezett elvégezni a kapott feladatokat, de operatív felderítő munkát nem tudott végezni. Így aktáját 1964 októberében lezárták.
Spielmann többet nem szerepelt a hitközségi sajtóban, valószínű, hogy pozíciója visszaszerzésében nem segítették. Járy egy 1964-es jelentésben a ráckevei bíróság jegyzőjeként, 1987-es nekrológjában pedig „nyugalmazott járásbíróként” szerepel. Valószínűleg sosem tudta meg, hogy a szimpatikus fiatal játékkészítő, akinek hitközségi előre menetelét jóindulatúan egyengette, milyen jelentéseket írt róla. A történet nem csak az ügynöklét (változó) körülményeire és jellegére mutat rá, hanem arra is, hogy a történelem nem mindig írható le fekete-fehér kategóriákkal, és az ’56-os forradalmárból is lehetett (sikertelen) ügynök.
Felhasznált források és szakirodalom:
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBSZTL), 3.1.9. V-142145
ÁBSZTL, 3.1.5. O-17169
ÁBSZTL, 3.1.2. M-22602
Eörsi László: A szabadnépesek. Beszélő, 4. Évf. 6. Sz. http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-„szabadnepesek”
(Fel)jelentések a konszolidáció időszakából. Szombat, 1996/5. 27. p.
Új Élet, 1987. január 1. 4.
A világ legősibb, ma is tömegesen beszélt nyelvét, hangsúlyait, rejtett üzeneteit több mint kétezer éve nem érti a Nyugat. A „nagy nyelvi fal” egyszerre járul hozzá Kína mai sikeréhez és rejtelmességéhez. Hogyan állították ezt az archaikus kódot a kínai modernizáció szolgálatába?
A történész szerint a fejedelem hozott egymásnak ellentmondó döntéseket, de mindig a realitásokhoz alkalmazkodva: képes volt nagyívű terveiről lemondani, ám az adott körülményeket országa számára maximálisan kihasználni.
A párhuzamok kiáltóak: kvóták, társadalmi csoportok démonizálása.
Hogyan vált Hofi a diktatúra „gőzleeresztő szelepévé"? Miért parodizálhatta Kádár Jánost, miközben közel állt az akkori politikai elithez?
Külföldön biztonságos menedéknek hitték Magyarországot, nem számoltak a német megszállással, ugyanakkor egész világhálózat végezte a zsidómentést hazánkban is – derült ki.
Szokatlan, hogy más országok NATO-nagykövetei vitatott atlaszt kapnak, amelyben ugyan Nagy-Magyarország nem szerepel kifejezetten, de a térképek és a kísérő szövegek vitatottak.
A Magyar Kézilabda Szövetség Etikai és Fegyelmi Bizottsága 21 darab határozatot hozott a Debrecen elleni női kézilabda-mérkőzésen történtek miatt.
A Magyar Labdarúgó Szövetség Versenybizottsága elkészítette az NB I következő öt fordulójának menetrendjét.
